Manrico, a trubadúr sietve elbúcsúzik kedvesétől, Leonórától és serege élén - az anyjának vélt - Azucena asszony megmentésére siet, akit máglyán akarnak megégetni. Az induláskor énekli a "Di quella pira" c. áriát arról, hogy sietek és megmentlek vagy magam is ott veszek. A végén az operairodalom egyik leghíresebb magas hangjával.
Jó szórakozást!
Manrico áriája - a stretta - ("Di quella pira) Verdi: A trubadúr (Il trovatore) c. operájából.
Nemorino derék, de egyszerű és talán nem is túl okos legény, aki a vágyott gazdag leány, Adina szemében észrevesz egy titkos könnycseppet,s rájön, hogy minden nehézség ellenére a lány szereti őt. A világ legfontosabb dolga egyszerűen és érzelmesen elénekelve.
(Nemorino (tenor) áriája - Egy titkos könnycsepp (Una furtiva lagrima) Donizetti Szerelmi bájital (L’elisir d’amore) c. operájából.)
A heti dallam: Radames áriája vagy románca (Celeste Aida) Verdi Aida c. operájából.
Radames a király kedvelt hadvezére, aki beleszeret Aidába, az udvarban ismeretlen rabszolgaként élő idegen királylányba. Őt magát viszont Amneris, a király lánya szemelte ki magának és őt elutasítani életveszélyes. Továbbá Aida és Radames egyaránt válaszút elé kerül: a népe vagy a szerelme mellé álljon.
Radames, aki épp most kaphat lehetőséget, hogy egy hadjáratban kitüntesse magát és előrelépjen, álmodozik: ha majd győztesen megjön, visszaadja az imádott Aida szabadságát és az őt megillető helyre emeli. Erről szól Radames híres áriája (románca).
Az áriát nehéznek mondják, már csak azért is, mert rögtön az elején, "belemelegedés" nélkül kell elénekelni. A felvételen szereplő Konstantin Andrejev tenor nekem igazi meglepetés - rejtett kincs -, a rendezés pedig formabontóan modern.
Jó szórakozást!
A heti dallam: A hétfátyoltánc (Dance of the Seven Veils) R. Strauss Salome c. operájából.
Ebbe az egyfelvonásos operába - amely már modernnek számítható - Straussnak alighanem sikerült belesűrítenie mindazt a rosszat, amely az emberben lakik: ostobaság, kegyetlenség, kéjsóvárság, őrület és így tovább. Az opera mégis - vagy épp ezért :-) - 1905 óta műsoron van világszerte.
A mű hagyományos csúcspontja: Salome tánca Heródesnek, a hétfátyoltánc. Ha csak a gyönyörű és izgalmas zenét hallgatjuk, az a keleti kolorittól a karikaturisztikus keringőig sokmindent tartalmaz és talán a férfi-nő kapcsolatról beszél - a felszíntől a sötét mélységig számtalan réteget felkavarva.
Itt a zenéhez maga a hétfátyoltánc is, a szopránénekesnő és a rendező nagy próbatétele - most egy "családbarát" változatban.
Jó szórakozást!
A heti dallam: az olasz szerenád vagy az olasz énekes dala ("Di rigori armato il seno...") R. Strauss "A rózsalovag" c. operájából.
Az édesbús - ám azért csipkelődő - történet eredetileg a XVIII. századi Bécsben, nagypolgárok és arisztokraták köreiben játszódik, de lényegében időtlen. Tömören arról szól, hogyan pártol át az ifjú Octavian gróf érett korú szeretőjétől - a szép marsallnétól - a frissen megismert ifjú polgárleányhoz, Sophiehoz.
A marsallné éppen fogadást tart, amikor egy neves - és kissé talán öntelt - olasz énekes egy csodáló megbízásából szerenádot énekel neki. Ez a gyönyörű, híres (és nagyon nehéz) tenorária - arról szól, hogyan is állhatna ellen a szív a szerelemnek, ha egy jégtömb sem tud a tüzes nyílnak...
Jó szórakozást!
A heti dallam röviden a "Hindu dal", pontosabban "Az indiai vendég dala" Rimszkij-Korszakov Szadko c. operájából.
Nyár lévén, utazzunk! Hallgassuk meg az indiai vendég dalát eredetiben, oroszul egy kis klasszikus orosz balettel körítve és - költőien szabad szöveggel, de csodálatosan - magyarul. Az egzotikus dallamú dal lefesti az egybegyűlteknek, miért érdemes a mesés, távoli Indiába utazni: mert ott drágaköveket rejtenek a barlangok és igazgyönggyel tele a tenger mélye; és ott a csodás leányarcú főnix, amely a tengerben egy rubinkövön üldögél; ha szárnyát kiterjeszti, betakarja vele a tengert, s ha énekelni hallod, mindent elfelejtesz.
Jó szórakozást!
A heti dallam egy kis csemege: részlet a St. Sulpice templombeli jelenetből - N'est-ce plus ma main que cette main presse (Nem az én kezem-e, amely fogja a tiédet). A mű: Massenet Manon c. operája.
Massenet Manonja - amely Puccinié előtt készült el - realistábban és részletesebben taglalja a kis "rosszlány", Manon viselt dolgait. Az ifjú Des Grieux lovag papnövendéknek áll, hogy megszabaduljon Manon iránti szerelmétől és az ebből eredő gyötrelemtől és megaláztatásoktól. Ám Manon - mert a fiú mégis kell neki - meglesi és egy pár perces jelenetben (a szorosan vett ária 1:13-tól kezdődik) visszahódítja. Nem az én kezem fogja-e tiéd, nem az én szemem ragyog-e rád, mint rég, nem én vagyok-e a te Manonod...énekli. Natalie Dessay csodás alakítása, a kétségbeesett madárka - akire nem lehet haragudni - küzdelme azért, ami az övé volt. Partner: Rolando Villazón.
Jó szórakozást!
A heti dallam: A Casta Diva (Óh, tiszta istennő) Bellini Norma c. operájából.
A "Norma" igazi csemege lehet a harminc+ hölgyeknek, hiszen a főszereplő - Norma, egy barbár nép főpapnője - ilyen korú, van két gyermeke. Az apa azonban Norma titkos szerelme, Pollione, a hódítóként jelen levő római sereg vezére. Aztán beüt a baj, Pollione talál egy fiatalabbat, Norma pedig felismeri, hogy szerelmével tulajdonképpen elárulta saját népét. A rendkívül híres és nehéz "Casta Diva" áriában a főpapnő áldásért és békéért könyörög a népe előtt, közben furdalja a lelkiismeret. A videó néhány furcsa momentuma a modern rendezésből ered, amelyben Normának a színpadon, az őt alakító énekesnőnek pedig a valóságban ugyanazokkal a gondokkal kell szembenéznie, a két világ összekeveredik.
Jó szórakozást!
A heti dallam: a Seguidilla Bizet Carmen c. operájából.
Carmen, az ifjú, heves és zabolátlan lány - akitől némi varázshatalom sem idegen - senkit sem hagy hidegen. A pasi talán álmodik róla, a nő pedig arról, hogy ő az.
Hölgyeim és uraim, az operairodalom egyik legnagyobb csábítási jelenetében José tizedesre bízzák a rendbontó Carmen őrzését. De Carmen szabadulni akar, s "rohamot indít" José ellen. Némi szóbeli előkészítés után elénekli (Seguidilla, 2:20-tól), hogy Lillas Pastia kocsmájába akar menni, Sevilla falain kívül, seguidillát táncolni és manzanillát inni. Ehhez épp jól jönne neki egy partner, akit tudna szeretni és aki nagyon hasonlít egy bizonyos tizedesre. Végül Carmen szabadon távozik, Joséra pedig vár a fogda.:-)
Egyesek - a férfilélek feltételezett ismeretében - úgy vélik, Joséra a kocsma és a manzanilla ígérete hatott inkább, semmint Carmen maga, de ezt mi elítéljük és elhatárolódunk tőle. :-)
Jó szórakozást!
A heti dallam: Palotás (csárdás) - az Utolsó tánc - Erkel Ferenc Bánk Bán c. operájából.
Az előző bejegyzésre visszautalva nemcsak a polovecek tudnak ám mulatni, hanem a magyarok is. Erkel Hunyadi László c. operájának Palotása már beleivódott a lelkünkbe, hallgatjuk, nézzük, táncoljuk az óvodától az egyetemi ballagásig, osztályok a szalagavatón, amatőr együttesek a fesztiválokon és ki tudja még ki, hogyan és hol.
Ám a Bánk Bán sem akármilyen dallal ás tánccal kezdődik. Ez tulajdonképpen az utolsó tánc a királyi palota bálján. Előbb Petur bán kesereg egy keveset - joggal -, de aztán (1:10) mindent bele, táncolj, vigadj magyar!
Jó szórakozást!